Amikor Bajnokok Ligájáról és kialudt reflektorokról van szó, mindig felsejlik az a bizonyos '97-es MTK BL-selejtező mérkőzés. Ami már történelem, de a sötétség is hozzájárult, hogy nem jusson be a magyar csapat a csoportkörbe. Ám nem kell olyan sokat visszautazni az időben, hiszen 2010-ben ismét a Hungária körúton, igaz "csak" egy sima bajnokin a Kaposvár ellen adták meg magukat a fények. Jöttek is a negatív kommentek, hogy milyen romhalmaz a stadion, újítsák már fel (jelzem, ezek mondják azt, hogy most tök felesleges hozzányúlni).
De hogy jön ide a nyugat? Úgy, hogy nem csak a lepukkant arénákkal fordulhat elő ilyen. Tegnap ugyanis, egy BL csoportkörben (!) a Sporting Lisszabon-Maribor meccsen borult sötétségbe a pálya, ahol vártak egy kicsit, majd befejezték a találkozót.
Ez nem egy Karacslapújtő - Fitymahorka megye kettes meccs volt
És ha már a Hidegkuti Stadion negatív hozadékai: előfordul olyan is, hogy a hálóval valami nincs rendben, és az asszisztensek ezt kiszúrják, ilyenkor foltozgatni kell, nehogy később fantom gólokat adjanak meg a bírók.
Itt éppen Vukmir ragasztja lelkesen a kiszakadt hálót
De ki ne emlékezne erre a tavalyi gólra, ami pont a precíz, német, Bundesligában történhetett meg, és végül szabályosnak ítélte meg a bíró, pedig:
Nem túl etikus egy meccset kiemelni a sok közül, de most már kikívánkozik belőlem a tegnapi KTE - Újpest után. Azon már senki sem lepődik meg, hogy a hazai csapat úgy nyert 2-0-ra, hogy egyszer találta el a kaput. Magyarországon vagyunk, itt bármi megtörténhet az OTP Bank ligában. Na, de, hogy 2-3 jó passz is alig volt, az valami tragédia.
George F. Hemingway a Budapest Honvéd tulajdonosa kiakadt a Sport Tv kommentátorára Fülöp Lászlóra, hogy körülbelül fikázással "adja el" a magyar bajnokikat. Megvan nekem is a véleményem Fülöpről, hiszen az elő fába is bele szokott kötni egy-egy közvetítés során (állandó vesszőparipája a közvetítő állomás), de ismeri az itteni viszonyokat, tudja már, hogy mire számíthat. Ám most speciel igazat adok neki, hiszen botrány, hogy az alapvetően társnak szánt labdát sem tudják megjátszani rendesen.
Valami hasonló érzésem volt a tegnapi meccsről is. Persze, mint mondtam bármelyik mérkőzésre rábökhettem volna. Sokszor tűnődöm el, hogy mi a különbség a top bajnokságok és a miénk között. Ilyenkor jönnek a pénzzel, meg a felszereléssel, a lehetőségekkel, de ahhoz, hogy a mellettem lévő csapattársamhoz tudjak passzolni ezek nem kellenek. Már előre fogom a fejem, amikor az ellenfél belekényszeríti a másik csapatot egy keresztlabdára, fordításra. Ha véletlenül társat is talál a labda, akkor vagy nem tudja átvenni vagy méterekre elpattan tőle a játékszer.
A kecskeméti csapattól egyedül Kitl Miklóst lehetne kiemelni, sok labdát szerzett, hajtott, küzdött. Hátul a védők állták a sarat, amerre láttak, arra lőtték a labdát, esetleg az egy szem csatár, Bebeto felé, akinél nem túlzok, de sírt a labda. Nem volt a játéktér egy biliárd asztal simaságú, így fel-fel pattant a labda vezetés közben, de hogy egyszer sem tudta kihasználni, hogy előtte tátong egy üres terület, csak be kéne futni vele, az hihetetlen.
Ellenben a másik oldalon Kim Ojo joggal várták a csapattársak, hiszen gólveszélyes. Na arra azért senki sem számított, hogy a saját kapuját veszi be először bajnokin. Egyébként jól mozgott, sokszor megtalálták beadással a társak, többször jól fordult labdával ! kapu felé. Fel is merült bennem a kérdés, hogy mit keres itt szerény hazánkban (a pénzen kívül), aztán a temérdek kihagyott helyzet megmutatta. Most épült még csak fel, az utóbbi időben sem sokat játszott előző csapataiban, de akkor is valami gikszer biztos lehet vele, hogy ide kellett igazoljon. Ha pedig egyébként beválik, akkor nem sok időt adok neki és valamelyik nívósabb bajnokságban találja magát, de félek, hogy csak itt lesz kiskirály.
Az Újpestnek ezúttal nem volt szerencséje - bár azért két milliméterről illik betalálni - azért a meccs megmutatta, hogy hiába a százezer kártyabirtokos, otthon a melegből inkább nézik a magyar mérkőzéseket, ahonnan néha el lehet kapcsolni.
Ez ugye az MLSZ által feltöltött vágott verzió, de ne féljünk "magyar tiki-taka" néven látható lesz, az amiről beszéltem
Amíg Kovács Péter a norvégoknak szurkol vagy Gruborovics a finneknek, illetve lehet, hogy egy "új" Puskásról mondunk le, addig keserű szájízzel vesszük tudomásul a mai felkészülési játéknap gólszerzőit, pályára lépőit.
Ugyanis pénteken a románoknál Papp nevű talált be, ma pedig Keserű Claudiu. Ezért nem voltam rest és körbenéztem szomszédainknál milyen magyaros neveket neveztek ma be. Nos a fentebb említett két románon kívül ott volt a keretben még Bicfalvi, Gardos, de Chirichesnél is vélek felfedezni némi magyarságot. Most jönnek a szlovákok, náluk már Saláta Kornélon meg sem lepődünk, de rajta kívül feltűnt egy Kiss is. Az osztrák Garics is megjárta az Európa-bajnokságot hazájával. Bónuszként a cseh U21-ben Takacs és Janos is megfordult ma.
Messzemenő következtetéseket természetesen nem lehet, nem kell levonni, ezek csak érdekességek, de örök vesszőparipa, hogy az elcsatolt területekről halászhatnánk néhány magyar felmenővel rendelkező tehetséget, néha magyarabbnak is érzik magukat. Dárdai előtt egyébként megemelem a kalapom, hozta a kötelezőt, a motiválással nem volt gond. Bár adódik a kérdés, hogy egy címeres meznél kell nagyobb motivátor?
Karácsony környékén sokaknak meglágyul a szíve és adományozásra adják a fejüket. Szerencsére hazánk sem kivétel ez alól és sportolóink, klubjaink is szívesen segítenek a jó cél érdekében. Bár még csak november van, de azért már egy-egy hír napvilágot látott a jótékonykodás jegyében. Diósgyőr idén sem akar kimaradni, ezért most is indított egy licitálást.
Fotó: dvtk.eu
De most még nem a karácsony az apropó. Nem is magyar hír, mégis szívet melengető. Darijo Srna a Sahtar Doneck horvát játékosa, 20 tonna mandarint ajánlott a donecki iskolásoknak. Talán mondanom sem kell, hogy az orosz-ukrán konfliktusnak köszönhető ez a felajánlás, de Srna-tól nemes cselekedet volt, hogy amiben tudott segített egy olyan városnak, amihez "csak" pályafutása köthető. Bár nem fog a mandarin mindent megoldani, mégis felismerte a lehetőséget, hogy szülővárosa kedvelt exportját juttatta el a gyerekekhez. A kép szerint egy kártya is járt a gyümölcs mellé, sajnos ezt sokaknak úgy jött le, hogy nagyzolásként tetette oda, holott gondolom fontos az is, hogy tudják az iskolások kinek megköszönni az adományt.
Forrás: nso.hu, twitter
Szerencsére, mint említettem a magyarok sem állnak rosszul ilyen téren. Tegnap volt szerencsém részt venni a Sportmarketing Újragondolva Meetup rendezvényen, ahol elhangzott Gyurta Dániel szívbemarkoló cselekedete is, miszerint az olimpiai érmének másolatát felajánlotta a hirtelen, tragikus körülmények között elhunyt egykori norvég riválisának, Alexander Dale Oen családjának.
Mivel nemsokára közeleg a szeretet ünnepe, megpróbálok majd részletesen beszámolni a hazai sportélet jótékonykodásáról. Hiszen sokszor ostorozzuk/ostorozom a magyar sportot, azért szép számmal szoktak odaállni a jó ügyhöz.
Mikor már mindenki elkönyvelte, hogy az MTK-nak nem lesz új stadionja, akkorra már jöttek a markolók, íme:
MTI Fotó: Illyés Tibor
Végre volt értelme elköltözni a Bozsik stadionba. Mint ahogy annak is, hogy a Videoton szinte az összes őszi meccsét hazai pályán játssza, mert tavasztól bontják az övéket. Ám a mai bejelentés szerint mégse, mert csak jövő ősszel kezdik a dózerolást, tehát semmi értelme nem volt. Azt sem értem, hogy egy olyan stadiont minek átépíteni, mikor majd' tíz éve újították fel. Igaz, hogy egy Colosseumhoz jobban hasonlít, de a funkciójára megteszi. Egyébként ilyenkor jön persze a fanyalgás, hogy miért nem kórházakat, iskolákat építenek, de amikor ez Eb-pályázatokat csak makettben nyertük meg, akkor nem hiányolták ezeket az intézményeket, hanem anyáztak, hogy nem tudtuk Magyarországra hozni az aktuális divatsztárokat. Mint ahogy akkor sem akarok sipákolást hallani, amikor posztoljuk a Shakira-koncert belépőjegyeket. Félreértés ne essék, nem a kórházak ellen vagyok, dehogy. Nagyon is fontos. De ezzel párhuzamosan is lehet építkezni. Sőt, aki figyelmes még olvashat is ilyenekről, csak azok nem kapnak ekkora visszhangot.
Egyébként volt ma egy MTK - Mezőkövesd Liga Kupa mérkőzés, ahol megjelentek külföldi emberek is (szőke hajtincsekből ítélve finnek), akiket altathattunk a pénteki meccs előtt. Ezt lehet szó szerint is venni. Mivel ezen a találkozón sem született nézőcsúcs, ezért minden utasítást szépen lehetett hallani a pályáról, így meg tudhattuk azt is, hogy a kövesdi idegenlégiós George Menougong milyen szép magyarosan tud pörölni, akarom mondani bazdmegolni a bíróval.
„Egykor a német futball rettegett az olasztól, ma pont fordítva van. Micsoda csalódás a játékuk! A futball elment az olaszok mellett, mára semmi közük a modern labdarúgáshoz, kivált a játék sebességével nem tudnak mit kezdeni – tette hozzá Kahn a Bayern Roma felett aratott 2-0-s győzelme után.
Ezt a nyilatkozatot csak azért tettem be, mert ez is jól mutatja, hogy kis hazánk focija merre felé halad. Ugyanis miről lehet napok óta hallani? Marco Rossi, a Budapest Honvéd egykori olasz vezetőedzőjét több helyről is hívják a magyar klubcsapatok. Nem is lenne meglepő, hiszen anno egy szép bronzérmet összeszedett a kispestiekkel, igaz utána eladták alóla a csapatot és elküldték. Azért sem lehetne még meglepődni, mert egyre több klub alkalmaz olasz vezetőket (lásd Haladás), akik hozzák is a talján csiszolatlan gyémántokat vagy dobáloznak nagy nevekkel (Del Piero, Rocchi). Aztán vagy bejönnek, vagy nem. Andrea Mancini például csúnyán leszerepelt a honi sárdagasztásban is. Pedig az apja nem kis név volt a szakmában...
Kahn azért sem mondott újat nekünk, hiszen tényleg nem a fénykorát élik az olasz csapatok. Már eggyel kevesebben kvalifikálhatják magukat a BL-re is (a németeknél ugye eggyel többen). Mi magyarok meg most jutottunk el oda, hogy az olaszoktól kérünk segítséget. Félre értés ne essék, még így is fényévekkel vannak előttünk, de jobb lenne egy kicsit hosszabb távlatokban gondolkodni. Az itáliaiak meg már odáig jutottak, hogy szívesen jönnek országunkba dolgozni.
De legalább jönnek. Havonta, kéthavonta megjelenik a Nemzeti Sporton egy cikk, hogy éppen hogy állnak klub nélküli légiósaink. Természetesen mindig napok, hetek választják el őket új csapatuktól. Már nyár eleje óta. Most is ez a helyzet, Hajnal a Ferencvárossal edz, Komant hívta a Diósgyőr, Némethnek meg visszautasíthatatlan ajánlatot tett az MTK. Menedzserük kijelentette, hogy akár alá is írhattak volna az NB I-be, de sportszakmailag csak is külföld jöhet szóba. Kérdezem én, melyik csapat akar ősz végén, de még a téli átigazolási időszak előtt játékost venni? Nyilván olyan is a csapat. Akkor tényleg megéri sportszakmailag? Ugyanúgy benne van a lehetőség, hogy idő előtt kirúgják őket. Akkor meg ugyanott tartanak, ahol a part szakad.
Nem tisztem tanácsokat adni,-ki is vagyok én hozzá -de lehet, hogy derogál itthon játszani, mégis csak játékban lennének, és talán még valaki felfigyel rájuk külföldön. Könnyebb, mint DVD-vel a kézben kopogtatni a Salgótarjáni edzőpályáról jőve.
"Fájó UEFA-büntetés a bukaresti cigányozás miatt" - ezzel a hangzatos címmel jelent meg tegnap a hír a Magyar Labdarúgó Szövetség honlapján. Tegnap megkaptuk a büntetésünket a románok elleni mérkőzés miatt. Bár nem voltam a helyszínen, de a beszámolók szerint nem hiszem, hogy ugyanazt a büntetést kellett kapnunk, mint ellenfelünk. Jó, mi plusz 2000 euróban vagyunk.
Jön persze a szöveg, hogy mi magyarok mindent megpróbáltunk, de mindenki tudja mennyit ér hazánk sportdiplomáciája (én még tanultam is). Majd jön a hárítás és nyalás, hogy még örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk, mert ez az alap cigányozásért. Az MLSZ már így is magára haragított minden szurkolót és most sem a legjobb úton jár. Nem átallottam felmenni a román szövetség honlapjára és a legnagyobb sport oldalukra, ahol míg előbbin egy szűkszavú hírt hoztak le, utóbbin bemásolták a hivatalos határozatot. Kitűnik, hogy egyik sem hibáztatja szurkolóit, ezzel szemben nálunk már megy a vádaskodás. Ne féljünk, a háttérben még fognak az igazukért menni a románok, míg nálunk majd kedden elgondolkodnak, hogy fellebbezzünk-e vagy sem. Ezen még gondolkodni kell?
Félreértés ne essék, nem a cigányozást pártolom, meg a bunyót a lelátón, de nonszensz, hogy a románokhoz képest sokkal kevesebbet csináltak szurkolóink, mégis egyenlően büntettek mindkettőnket. Az MLSZ sajtója megmutatta, hogy tényleg hol is tartunk diplomácia szintjén. Azon sem csodálkoznék, ha hagynánk az egészet, míg ellenfelünknek meg csökkentenék a büntetését. De legalább most kiálltak volna a drukkerek mellett, vagy hallgattak volna. Ez is bebizonyította, hogy az UEFA minek néz minket, de nem baj mi meg még tapsoljunk, hogy szektorokat záratnak be velünk.
