Kikaptunk Andorrától 1-0-ra pénteken. Egy olyan miniállamtól, aki legutoljára 2004-ben nyert tétmeccset. Nem történt semmi. Sem a meccsen, sem utána (még). Meg olyan értelemben sem, hogy nem osztott-szorzott ez a találkozó. A VB még mindig álom nekünk úgyis. Persze ez nem azt jelenti, hogy bele kell szarni és kivisszük a mezt a pályára. Mert ez történt.
Szép volt, jó volt a tavalyi Eb, de azóta már eltelt egy év. Senkit nem érdekel már, mindenki a jelent figyeli. Akkor kijutottunk egy felduzzasztott tornára selejtezőn keresztül, ahol a norvégok vitték ki azt a bizonyos mezt lesz, ami lesz alapon. Hogy Storcknak mennie kéne? Nem tudom, de ki jönne helyette? Elmondta pár hónapja, hogy a németeknek is kellett tizenöt év, mire beérett a munkájuk és ez kell Magyarországnak is. Persze, ha nem jönne össze a szemléletváltás addigra se, senki sem kérné rajta számon. A Csányi-érában hét év alatt négy szövetségikapitány volt. Mindegyik edző más fajta volt, mindegyiket lesöpörte, folyamatosság itt már rég nincs. Nyilván bele lehet kötni a kezdőbe, hogy miért egy darab csatárral állunk ki állandóan és hogy nem fér be a keretbe Nikolics és a horvát gólkirály Futács. Viszont annak örültem, hogy végre nem a nyugdíjasokkal kezdtünk, hanem volt egy kis kísérletezés is. Mert mikor építsük be őket, ha nem most, egy Andorra ellen, akiket félgőzzel le kéne győzniük nekik is. Igaz, ők se igazán haraptak és nem is bizonyítottak. Szóval jogos a mez levetetés, nem érdemeltek címeres mezt.
Nincsenek illúzióim, nem lesz semmilyen változás ezután sem. Majd leverik ezt a vereséget a szertároson meg a kapusedzőn. A stadionok épülnek, nőnek ki a földből, mint a gombák, néző persze még így sincs több. A focink persze egy helyben toporog, az első osztály minősége továbbra is csapnivaló, de legalább drágábban nézhetjük, mert jobb a körítés. Eközben Andorra meg beárazta az NBI-et...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése